Fémes és limitált - a Leuchtturm1917 ünnepi kollekciója

Az írószerek és papírkellékek szerelmeseinek a Leutchtturm1917 név már bizonyára ismerősen hangzik. A noteszek és naplók rajongói idén a SZÁZADIK évfordulóját ünneplő márka ünnepi kollekciójából is válogathatnak!

Ez a kollekció különleges, fém hatású ünnepi borítóba öltözött, méghozzá három félébe! Az arany, ezüst és bronz árnyalatú borítóval készült naplók viszont csak limitált ideig lesznek elérhetők!

Szerencsére választék van belőlük, mivel puha és kemény kötéssel is megjelentek, A5 és A6 méretben egyaránt.

Emellett megjelentek a színben illeszkedő - tulajdonképp a piacon egyedi -, Pen Loop öntapadós tolltartó fülek is! (Persze nem csak Leuchtturm1917 füzetekbe ragad ;) )

A minőség a márkától elvárt és megszokott. Persze a noteszeikre jellemző extrák itt is megtalálhatók.

Ezek a füzet végében lévő zseb, a két könyvjelző szalag, számozott oldalak, valamint címkék az archiváláshoz. Utóbbiak természetesen itt fémesen csillognak a borítóhoz illeszkedve. Lapelrendezést tekintve kapható vonalas (6mm), pontrácsos és sima verzió, utóbbihoz vonalas és négyzetrácsos sorvezetővel.

A legtöbb évfordulós verziót ábrázoló képen markáns ’1917’ tipográfia látható, azonban ez sajnos csak egy borító sáv. Maga a napló üres fémes borítóval rendelkezik.

A Leuchtturm1917 noteszek nagy előnye, hogy olyan gerinc kötéssel készülnek, ami lehetővé teszi, hogy nyitott állapotban simán feküdjenek az asztalra. Tehát nem kell egyik kezünkkel nyitva tartani, miközben használjuk. Ez csak addig nem tűnik nagy és kényelmes dolognak, amíg nem használtunk olyan noteszt, ami folyton be akar csukódni, ha nem fogjuk le.

Az oldalak krém színűek, alsó sarkokban az oldalszámmal. Ehhez kapcsolódóan kapunk a notesz elején két tartalomjegyzék oldalt is. Az A5-ös kemény borítású verzióban egyébként 251 számozott oldal található, a végén 12 perforált lappal.

A papír minősége sokaknak fontos tényező, pláne ha nem csak golyóstollal és ceruzával dolgoznak bennük. Itt 80g/m 2 súlyú papírral találkozunk, ami a borító szerint jól viseli a tintákat. Csak a súly nem mindig mérvadó, sok múlik az összetételen. Ez azt jelenti, hogy sokszor csak a próba után lehetünk biztosak.

Használat során természeten ceruzákkal és golyóstollakkal gond nélkül megbirkózik. Ahol a papír minőség jobban számít az a töltőtollak. Itt az átázás/átütés, a vonalak szőrösödése az, ami fontos tényező.

Ebben a noteszben lévő papír kis textúrával rendelkezik, kellemes rajta írni. A tinta nem szőrösödik, a vonalak szélei határozottak. A tinták színei szépen érvényesülnek és árnyékosodnak (sötétebb ott ahol felemeljük a tollhegyet). Valóban jól viseli a tintákat, ahogy a borítón is jelezve volt. A száradási idő is teljesen normális. Nem kell perceket várni, ha egy vastag heggyel írtunk valamit, viszont nem is szívja túl gyorsan magába. Így a tinta a papír tetején marad, nehezebben üt át a másik oldalon.

Maga a papír viszonylag vékony, emiatt látjuk, hogy írtunk a másik oldalon. Ez egyénfüggő, hogy ki mennyire találja zavarónak.

Én azt gondolom, hogy gond nélkül hű társ lehet 251 oldalon át, és aztán akár kezdhetjük is a következőt. A Leuchtturm1917 füzetek valóban hozzák a tőlük elvárható minőséget.

Akinek esetleg az évfordulós fémes árnyalatok nem nyerik el a tetszésüket, továbbra is választhatnak a normál kiadások színeiből!

Sultis Attila töltőtoll rajongó írása

@attilasultis